Nászta Katalinnak szeretettel

Ne csak rám csorgassátok a fényt,
gyújtsátok meg minden fej felett,
lenn a nézőtéren.

Ugye már értitek:
egymás szívverésében a mindenkori igazságok
végre megtörténhetnek
s együttzendülésünkben lehettek
a magatok színésze.

Tudom, már érzitek,
hogy idegeim szálai vezetnek
megtanult múltból lényetek jelenébe
és nem osztom,
mert egyegész a valóság
és mint jószomszéd,
a szó átjár tehozzád.

Egyszerűbben mondom:
én vagyok a pap,
eleven ösvény a leírt törvény
és a hit között –
nem magamnak motyogom,
a mindenség kőfülébe harsogom
el kérdéseimet, hogy egyek legyünk kételyeinkben
és egyként válaszoljunk,
ha a válaszok már megértek.

Ne tapsolj !
Csak ülj a függönyhullás utáni csöndben,
hadd esőzzön rád
lényegek isteni üzenete,
és cseppenként szívódjon lelkedbe
kínom mézédes eledele.

1. Nászta Katalin:
   2018. április 22. 03:28

   Nekem verset még nem írt senki. Ez az mi monológunk.
   Köszönöm, kedves Hajni!

2. Para Olga:
   2018. április 23. 06:49

   E lírai vers terében én is ott vagyok most, hálásan, hogy olvashattam, megismerhettem Katalint, én is köszönöm a verset Hajnalkának, csodálatos.