Az én kertem

Az én kertem a világ legszebb parkja
Úgy mintáztam erdőből, mezőből
a gruppok mozaikját,
holdsugárral tűztem, harmat csillárjait.
Parkom színeiben a tarka rét üzen
Úgy festettem öntözöm szálain
gruppjaim színeit
vadvirágszirmokból kevertem festéket.
Parkom illatától Ámor is berúg,
idehordja a kóborgó szél
az illatok illatát, s a bohó illatszerész
itt kever illatot az egész világnak.

1967. 02.10.

A virágok bosszúja

A szél hozta a szomorú hírt, zokogni kezdtek a parkok. Meghalt a kertész!… Ő, aki annyi virágot adott az embereknek. Ő, aki annyi virágcsokrot, virágkoszorút készített élőknek és holtak emlékének. Ő, aki ellátta virággal a városi parkokat, virágüzleteket, szobákat, kerteket… Meghalt.
Az együgyű emberek, mivel senki sem értett rajta kívül a virágkoszorú készítéshez: koszorú nélkül, virágcsokor nélkül temették el.
A szél hozta a szenzációt; s a városban felsírtak a parkok, lassú komor képpel, elindultak a rózsák, a fák, füvek és a többi virágok, növények. Az emeletek ablakaiból könnyező cserepes virágok vetették magukat a gyászolók tömegébe. Hajlékony, vágott virágszálak tűntek el illatos szobákból, teraszok díszei ugrottak pityeregve a gyászmenet soraiba, virágoskertek síró lakói csatlakoztak a búbánatos menethez… és mentek halk zokogással… Körülállták a kertész hantját, ellepve az egész temetőkertet. Pirkadatig virágzsoltárokat zengedeztek, majd az első, villogó, törékeny napsugarakkal szíven szúrták maguk… öngyilkosok lettek.
Reggel az együgyű és modern emberek megkövülten észlelték, hogy üres lett a város, elköltözött a pompázó, élő növényzet, nem maradt más, csak a durva szürke, élettelen tárgyak… És látták, amint a temetődomb felől sokszínű vértenger hömpölyög a város felé. Bálványokká meredtek csodálatukban, annyi idejük sem maradt, hogy fölocsúdjanak, mire a virág-vérfolyam elárasztotta a várost… és odavesztek mind az utolsó emberig.

Segesvár, 1969.07.15.

*A szerző (sz. 1944, Magyarsáros) Csombordon tanult, Csávossy György is tanára volt. Később virágkertészeti technikus lett, Segesvár fő virágkertésze, ahol nyugdíjazásáig dolgozik. Közben verseket ír, szalmaintarziák készítésével foglalkozik. Későn szánta rá magát versei megjelentetésére. 2009-ben megjelent könyvének címe igencsak beszédes: A rózsák felelőse (Impress Kiadó, Marosvásárhely). Sokáig dédelgette magában életsorsa megírását, míg végre 2017 nyarán nekiveselkedett, és gépbe írta a történetet. Benne időrendi sorban foglalkozik a gyermek- és ifjúkorral, iskoláival, szakmai képzésével, katonai szolgálatának emlékeivel, helykeresésével a szűkebb pátriában.

Életének kései fordulata eredményezte  újabb verseskötetének megszületését (Egy álmot kergettem, Juventus, Marosvásárhely, 2018). Munkáiból a Súrlott grádics portál közölt egy csokorra valót – abból válogattunk.