Lendvay Éva: A fal
Az erdőben alszom. Álmodok:
szárazvillám hogy ellobog
s hogy körbeállnak hajnalig
vadmacskaléptű angyalok
Csupán a házfal – gyermeteg
téglarakás, mely eltemet –
Testem s az erdő teste közt
vakolatvárat emelek
Ettől az álmom mészfehér
zizeg mihelyt a falhoz ér
s én szívdobogva ébredek
a hold az ablakon befér
Ágyam mellett az álom áll
vadmacskaléptű szép halál
karjában átvisz a falon
az erdő földjén lombhalom –
halántékomra hold szitál
Pusztai Péter rajza