Csóváltad a fejed, amikor Budapesten élő öcséd mondta, hogy rohamosan vénül, hajnali négykor ébred, s nem tud visszaaludni.
A szobájában kutyagol, aztán elindul sétálni.
Leteker öt-hat kilométert, s vissza az ágyba. Tíztől vannak órái, lehet még durmolni. Akkor még el is mosolyodtál, de jött a gikszer, te sem tudtál öttől aludni. A család mélyen húzta a csendest, nem gyújtottál villanyt, forgolódtál ágyadban, a paplan csúszott le, a lepedő mosogatórongy lett, s ráadásul izzadságszagú. Csendben felöltöztél, Kutyuli rádnézett, intetted, pofa be, morgás nincs, majd ő is sorra kerül, most te vagy a főszereplő. Leosontál. Ki a szabadba. Kurva hideg volt. A járda korcsolyapálya, az út szintén. Szerencsére nem volt forgalom. A szemben levő tízemeletes tömbház hat lakásában égett a villany. Ott vagy mennek, vagy jöttek valahonnan, avagy olyan bajban szenvednek, mint te.  
De a negyed csendes, alszik, még semmi nincs nyítva. Alig járnak emberek, még a kóbor kutyák is durmolnak.  Eddig kilenc embert és két kutyát számoltál. Döntöttél, bemész a főtérig, lássuk, ott milyen  az éccaka, van-e élet? Városod főtere is csendes volt, egy-két kocsit leszámítva, azok is húztak hazafelé. A városházánál két rendőr állított meg, igazoltattak, személyid nem volt, csak az újságírói igazolványod és buszbérleted. Megtette. Kérdezték, segíthetnek-e valamiben, mondtad: nem tudsz aludni. Ők tudnának, mondták, de még van három óra a szolgálatból. Visszamentél negyededbe, ugyanaz az éjszakai magány kísért végig, de a tömbházadtól 100 méterre rádkacsintott a bankautomata, előbányásztad a kártyád. A gép működött, még azt is megkérdezte, nyugtát kérsz-e. Nem akartad megbántani, kértél. A banktól pár lépésre égett a villany. Jack Bet Non Stop. Sose voltál szerencsejátékos. Most se mentél be. A blokkod alatti kenyeresnél is égett a villany, odamentél, a friss kenyeret rakták le, megkérdezted kaphatsz-e egy kenyeret, azt mondták, egy óra múlva nyitnak, de ha éppen annyi pénzed van, adnak. Kikaparásztad a pontos összeget, kaptál egy kenyeret.  Olyan forró volt, hogy egyik kezedből kellett áttenned a másikba, de cirkuszi mutatványodat nem csodálta meg senki, bár egyre több lakásban gyúlt ki a világítás. Ébredeztek az emberek. Itt az ideje, hogy lefeküdj, 11-től van csak elintéznivalód, még lehet szundízni egyet.
Ez a magányos séta megérte. A guta tömbházad kapujánál csapott nyakon, a kapukulcs a másik kabátodban maradt. Felnéztél felhőkarcolgatódra. Öt lakásban égett a villany, csengess fel?
Kis matekkel ki tudod számolni, hányas lakás, de mit mondasz: reklám, számla?  A jó francba küldenek. De hátha valamelyikük melóba megy, vagy akárhova. Leültél a padra, francosan hideg volt, gondoltad, beteszed a feneked alá a friss, meleg kenyeret, de a lelked nem engedte, ültél vacogva, s arra gondoltál, megvárod, amíg a kocsmák kinyitnak, s addig ülsz ott, amíg a sulisok elindulnak, lakáskulcsod van, és azt is megfogadtad, hogy a kapukulcsot is ráteszed a kulcstartó karikára. Ekkor egy taxi állt meg a lépcső mellett, egy szomszédasszony szállt ki belőle, nagy csomagokkal. Úgy repültél, mint a szirti sas. Köszönöm  szomszéd, hogy segít, Csíkszeredából jövök, a fiamtól. Úgy felpakolt, csoda hogy eddig elbírtam cípelni, na, álljon meg, kinyitom, látom, vett kenyeret, biztos’ friss.
Igen, még meleg.

Csak tud valamit az öcséd.
Lehet, tényleg vénültök, de egy ilyen éjszakai séta fiatalít és elálmosít.
Ágyba dobtad  magad: Jóccakát vagy Jóreggelt, városom!
Bárhol is vagy, én veled voltam pirkadatkor.