A híd alatt a rönkök lassan úsznak,
erdők kiverték és most vándorolnak,
hegyek között és falvakon keresztül,
mint nyugalmukat nem találó holtak,
sötétek szemeik, nincs bennük élet,
ütött-kopott-törötten hánykolódnak,
lelketlen mozgással csak úsznak, úsznak,
karján a sodró, fényes vízfodornak;
zúgó árban, vagy simán futó vízben,
erős sodrán siető nagy folyónak,
sziklákon bukdácsolva lelkeink majd,
ki tudja hová-merre vándorolnak.

1944

Csiki Néplap, 1944. május 3.