Jó másfél évvel ezelőtt azt álmodtam, hogy tenyérből jósolt nekem egy toprongyos s kellőképp bűzlő hajléktalan. Egy ortodox templom előtti pázsiton ült szutykos rongyaiba burkolózva és koldult. Ahogy meglátott engem elhaladni a járdán, vérmes szemét rám függesztette s begörbített mutatóujjával intett, hogy menjek közelebb. A keze olyan fekete volt, mintha akkor jött volna fel holmi szénbányából, de az arcát nem láthattam, mert zsákszerű kapucni alá rejtette. Ahogy feléje nyújtottam bal tenyerem, az ember rögtön beszélni kezdett: 2031-ben különös fordulat áll be az életedbe ……. most nem tudom megmondani, hogy mi……… hacsak……. el nem árulod a dédanyád anyjának a nevét.
Álmomban gondolkodni kezdtem: négy nagyszülőmnek nyolc felmenője volt, s a nyolc dédszülőnek nyolc anyja. Melyiknek kellene tudnom a nevét? Eközben a szutykos ember ott kuporgott a földön, mint egy nagy szürke kőtömb, s többé meg se mukkant. Arra ébredtem, hogy ujjaimon számolom felmenőimet s a hálóingemet facsarni lehetne a verejtéktől.
Már szinte el is felejtettem a furcsa jelenést, amikor hirtelen ismét felbukkant álmomban a toprongyos ember. Csak a hangját hallottam, mégis rögtön tudtam, hogy ő az. Egy reptéren álldogáltam éppen, két tetemes poggyászommal, amikor tisztán, szinte parancsolóan felhangzott az ismerős hang, valahogy úgy, ahogy az ilyen helyeken bejelentik az éppen induló vagy landoló gépeket: „Hogy hívták a dédanyád anyját?” Annyira megrémített a hang, hogy rögtön felriadtam s azon kezdtem agyalni, milyen évszámot is említett a sötét ember abban az első álomban: 2031, 2032 vagy 2033. De aztán hamar rájöttem, hogy ennek így nincs semmi értelme. A jóslásért cserébe, a nevet kellene megtudnom, de melyik szépanyámét a nyolc közül ?
Pár napi hiábavaló töprengés után már tudtam, hogy nem ez a megoldás. Feliratkoztam egy jóga-tanfolyamra. Ma már én irányítom az álmaimat. Legközelebb, ha jelentkezik a fekete kezű koldus, belekiáltok az arcnélküli kapucnijába: „Menj a nagy büdös francba!”