Doina Cornea temetésén

történetünkből kimarxoltak
végérvényesen ötven évet
aztán az eszmét bankjegyekre
váltották ahogy levitézlett

roggyanhattak meg nemzedékek
ropoghatott minden ereszték
sebtében átfazonírozott
szónoklatokkal megvezették

és mint a birkák igyekeztünk
maradék gyapjúnkkal adózni
holott silány erkölcseinkkel
kellett volna betakarózni

most is ugyanaz az emelvény
ahonnan a bálvány aláint
koccintanak és bólogatnak
pöffeszkedő bürokratáink

s míg te törékeny alkatoddal
nem válthattad meg a világot
rólad nevezett utcasarkon
szobrot kapnak a sarlatánok