Az új Széchenyi-terv bemutatásakor nemcsak az hangzott el, hogy Orbán kormánya kitakarítja ezt a ”disznóól”-at is, hanem Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ilyeneket mondott: ”Gazdaságtörténeti bravúrt hajtottunk végre, akkorát, amilyenre utoljára 1946-ban volt példa.” Továbbá olyanokat, hogy Magyarország sereghajtóból éllovas lesz, és bizonyos területeken az Unió legjobb számait, eredményeit produkálja majd.

Mit is mondjak erre magánemberként? Naplójegyzetben. Talán azt, hogy nekem erről a diktatúra Romániája jut eszembe, a tordai cementgyár például mindig százszázalékon felül teljesített, s az egész ország túlszárnyalt mindent, miközben nekünk az éhségtől kopott fel az állunk. Csontért-ver-re-ked-tek az Unirii téren, saját szememmel láttam.

Különösen hangzik ez a saját maguk vállonveregetése, miszerint ”gazdasági bravúrt” hajtottak végre. Én úgy tudtam, hogy ilyen megállapításokat akkor szabad hangoztatni, amikor a bravúrnak látható az eredménye. Nem négy hónap, hanem leghamarább négy év után. ”Megerősítettük a bizalmat, az önbizalmat”, mondta Matolcsy ugyanakkor mintegy fedezetként a bravúr tényéhez. Én innen a csendes távolból látom, hogy addig gerjesztették a kollektív önbizalmat a Fideszen belül, hogy saját maguk valóban elhiszik, amit mondanak. Az a meggyőződésem, úgy nekirontottak a magyar gazdaságnak, hogy Hűbele Balázs módjára mindent el fognak rontani. Azt a bravúrt viszont katasztrófának nevezik, gazdasági és morális csődnek.

Gergely Tamás