Gergely Tamás: Klemátisz
Bámulta a virágot. Csodálta az aláhajló szelíd kék harangokat.
– Világszépe vagy – mondta neki – de miért hajtod le a fejed?
Válasz nem érkezett.
– Valami ősi bánat?
Válasz ezúttal sem.
– Látod, én felemelem a fejem – mondta, s mutatta Vadmalac a Klemátisznak.
Malacka vetett véget a monológnak:
-Hagyd, ő már ilyen…
Forrás: Lenolaj.hu
Pusztai Péter rajza