Faluvégi Anna: Élek
Szívedet szító őrületben
muzsikálni látszik a színed.
Védelmemül szolgáljon szavad,
a reményed legyen, hogy élek.
A Nap szikrákban esik szerte,
nyalábból zilálja fényeit,
és fókuszálja édes ízét,
melege testemben árad szét.
A kohézió bennem törvény-
új ritmusra törekszik létem.
Amnéziám legyen a múltam,
jövőm: kómából ébredésem.
Csak átölellek képzeletben,
most láthatom: virággá bomlik
kezeimben valóság- rügyed-
és érezni kezdem, hogy élek.
Pusztai Péter rajza