B. Tomos Hajnal: Az ismeretlenhez
Közeledsz, rám nézel,
s magaddal viszed talán
mosolyom rebbenő pillangóját.
Szólítlak, ismeretlen
s hangomat adom
a perc emlékének.
Így szórom magamat,
sokat érlelt,
muskotály-szavamat
s nyújtom karom,
hogy az elgyengülő
bele fogózhasson.
Mi több volt mint álom,
dobogó versemet
neked kínálom,
mert az leszek benned holnap
mit szívemből facsar ki
a ma esti dallam
s itt marad a titkolt fájdalom,
mint könny nyoma
a fehér papíron.
Pusztai Péter rajza