Ma szerda,
holnap csütörtök
már unom is,
hogy köhögök
lassan egy hónapja
de csak röhögök
s közben esik-havaz tovább,
jut eszembe: írják,
hogy ezután
csak virtuálisan
kapom a hírt
(t.i. megspórolnák
a drága papírt)
szóval szerda:
ma krumpli lesz
hasábosan,
holnap aztán… vajha
csak ha jobb lesz,
akkor vajban.

Néha álmodom,
hogy egész halom
alma, körte, manna
egyféle vitaminbomba:
vitaminma, vitaminholnap,
s maholnap a Szűzanya
sem tudja, mi osztja
és szorozza
a lengő felesleget –
te csak úsztatod a szemed:
mert ezt nem veszed
s azt nem eszed
(tótágast áll tőle az eszed)
aztán ott marad a kocsonya
a nagyító vitrinben
és teára szűkül a vacsora
majd jön másnap
s rá az újabb szombat
szétfut szájadban a derű,
mert a terülj-terülj
egyelőre marad
mese-szinten
és megkondul bennem a harag
– mintha csak unalom ellen-
ünnepre a harang,
teszem, mit az illem
diktál s a vak pillanat.