nem mondhatja el direkt neki
hát belekiabálja erdőnyi rengetegbe
nagy szakadékba
ahol halálát azért sem leli
csak elrejti a világ elől
nehogy az nekibuzdultában
szétmarcangolja, vagy tévedésből
Isten őrizz, még elnyeli!
hát midászi ravaszsággal mélyen
a fák odvába menekíti
a nagy repedés oldalfalába
süllyeszti, mint titkos levelet
nincs senki, aki megtalálja
vagy kibányássza onnan a hírt:
ismét dobog, ismét üt-ver
zakatol neki az élet –
egy eltévedt sasfióka arra szállt
és meghallotta
de olyan halkan, szemérmesen ütött
úgy vélte tévedett
nem szív
csak egy arra kószáló falevél zörgött
azért meg nem volt érdemes útjáról letérni
így maradt életben és titokban a hír
újra él, újra ver, újra remél
és már soha semmi ki nem kezdheti
tiktakol, mint a metronóm örökkétig
csak én hallom
s a szívem teli

2018-02.28.

1. CSELÉNYI Béla:
   2018. május 13. 12:50

   A 8. sorban én úgy írtam volna: elnyelje.

2. Nászta Katalin:
   2018. május 13. 13:22

   Értelek. Úgy is jó, de én, ha mondanám, ezzel az aggodalommal tenném, minden felszólító íz nélkül, mert mondás közben jut eszébe: még ez is megtörténhet(ne). De, szabad a gazda…