Kitett egy fakanalat maga elé, hogy az a kamera. Fényképezőgép. És akkor próbálgatta, hogy milyen kép felelne meg a helyzetének. Az ő privát állapotának, de vonatkoztatva ugyanakkor a világ állásához.
Mert azt úgy kell.
”Mi a helyed a világban?”
Egy: nézzen bele a gép lencséjébe? Szembe a világgal. Hiszen meghunyászkodott. Nem akarja már megváltani…
Vagy: takarja el az arcát, vagyis mutassa be a keserű lelkét? Annyira azért nem rossz a helyzet.
Öltsön nyelvet világra? Hiszen már nem gyerek.
Bámuljon maga elé komoran, vagyis a kamera alá a földre, mint aki tudomásul veszi, mi történt vele, de változtatni képtelen?

Forrás: Lenolaj.hu