Kölcsönsorok: Ion Barbu
Hisszárlik / Isarlâk
„Anton Pann világának
méltóbb tiszteletére’‘
Valahol a török Dunánál,
Fonnyadt dohányok mezején,
A Rossz és a Jó közepén,
Gyötrődve az ég létráján,
Kell létezzen:
Fehéren,
Egyenesen
Hisszárlik!
Napfényből kiszakadva!
Epekedő, kenő hangja,
Olyan finoman legyint,
Mint egy szent müezzin,
Ha imát rebeg sietvén,
Tündérének, a torony tetején…
*
– Hisszárlik, szívem vágya,
Fehérlik, mint egy rája
Pestises napjának mesze,
Kő és zöldség fészke,
– Maradj lelkem édene!
Légy derűs, rettegett helyi,
És balkáni – félszigeti…
A légtengeri aljzatban,
Forgasd a nyakat guzsalyban,
Tizennégy orsóval,
A hódoltaknak;
Ritkán, a hódítóknak!
Részegedj egy pohár bortól:
Nastratin Hogea humorától.
*
Amott várbéli szamár,
A hátán néhány sajtár,
Szüzek között bakók,
Perecesek és fánkosok,
Kik bámulják Nastratint
Ki tűz hevében lent lágyít,
Áruja kutyaörvön, csípősök,
Fokhagymagerezd kölykök,
Játszik, s a katlanba belefúj,
Ha a háremhölgy Holdja új.
*
Nagy kapuk nyíljatok tágra!
Ma árut rakok két szamárra,
Hogy eladjam azokat,
A csuhás holdról porokat,
És aranyozott dolgokat;
Víz-nehéz köveket,
Zsinórokat, gyűrűket,
Bocskorodért atyafi,
– Husszárlik, nyílj ki!
Levelek közt rügyed legyek,
Halljak sokról, boldog legyek
Időközben, mikor Kemál
A Boszporusz túlpartján áll,
Tizedéről tizedére,
Vágja Ázsiába a görögséget;
Mi, a virágzó Törökségben,
Egy álló szláv tengerben
Mondjuk sic,
Ez Hisszárlik!
(Fordította Csata Ernő)
„Pentru mai dreapta cinstire
a lumii lui Anton Pann”
La vreo Dunare turceasca,
Pe ses vested, cu tutun,
La mijloc de Rău si Bun
Pân’la cer frângându-si treapta,
Trebuie să înfloreasca:
Alba,
Dreapta
Isarlîk!
Ruptă din coastă de soare!’
Cu glas gales, de unsoare,
Ce te-ajunge-asa de lin
Când un sfânt de muezin
Fâlfâie, înalt, o rugă
Pe fuisor, la zâna-în fuga…
*
– Isarlîk, inima mea,
Data în alb, ca o raia
Intr-o zi cu var si ciuma,
Cuib de piatra si leguma
– Raiul meu, ramâi asa!
Fii un tîrg temut, hilar
Si balcan – peninsular…
La fundul marii de aer
Toarce gâtul, ca un caer,
In patrusprezece furci,
La raiele;
rar, la turci!
Beată, într-un singur vin:
Hazul Hogii Nastratin
*
Colo, cu doniti în spate,
Asinii de la cetate,
Gâzii, printre fete mari,
Simigii si gogosari,
Guri casca când Nastratin
La jar alb topeste în,
Vinde-în leasă de copoi
Catei iuti de usturoi,
Joaca, si-în cazane suna
Când cadâna curge-în Luna.
*
Deschideti-va, porti mari!
Marfa-aduc, pe doi magari,
Ca să vând acelor case
Pulberi, de pe luna rase,
Si-alte poleieli frumoase;
Pietre ca apa de grele,
Ce fireturi, ce inele,
Opinci pentru hagealîk
– Deschide-te, Isarlîk!
Să-ti fiu printre foi un mugur
S-aud multe, să mă bucur
La rastimpuri, când Kemal
Pe Bosfor, la celalt mal,
Din zecime, în zecime,
Taie-în Asia grecime;
Când noi, a Turchiei floare,
Intr-o slavă stătătoare
Dăm cu sâc
Din Isarlîk!
Pusztai Péter rajza