Éppen nem vacogott, de fázósan húzta össze e kabátját. Nyaknál főleg – hiába volt még a tarkója is szőrös – érezte a hideget.
Viszont ha felnézett, nem az az egyhangú téli szürke és alacsony kupola kurtította meg a látóhatárát, egészen meglepődött, vastag pamaccsal festett valaki oda dinamikus formákat. És ami meglepte, hogy nem szürke, hanem barna, barnás volt az ég, jobban mondva keveredett a barna meg a kék.
Kellemes meglepetés volt, kicsit úgy érezte, mintha színházban húznák szét a függönyt, ugyanaz a lendület.
”Színházban vagyok?”, kérdezte magától. ”Na és ma mit játszanak el nekem?”
Mindezektől melegebb lett az atmoszféra Vadmalac körül, nem is az időjárásnak, hanem a gondolatainak köszönhetően.

Forrás: Lenolaj.hu