Választhatott volna. De nem tette. Kitartott a döntése mellett, amiről akkor még nem tudta, hogy jó vagy rossz. Most már késő. Magába zuhant Maggie. A fiatal lány hosszú, barna, csapzott haja rátapadt izzadt testére. Későre járt. Az ismeretlen barlang ijesztő és sötét volt, mégis menedéket nyújtott számára. Egész nap szaladt, sebei sajgása felerősödött, de pszichikai állapota még inkább gyötörte. Most csak lihegett. Remélte, hogy üldözője nem talál rá. A fáradtsága legyőzte, eldőlt a fal mellett, elaludt.
Pár héttel ezelőtt ismerkedett meg a dúsgazdag fiúval, aki elrabolta szívét. Igaz, Robert mindig mellette állt, de semmire nem jutott vele. Maggie-nek álmai voltak. Hajózni akart, utazni, ismeretlen tájakat felfedezni. Robert nem tudta ezt biztosítani számára. Így aztán, amikor képbe került Jacob, és kedvessége, udvariassága, gazdagsága, lenyűgözték őt, váltott. Faképnél hagyta barátját, és új szerelmével kezdett utazgatni mindenfelé. Csakhogy Jacob nem az volt, akinek hitte. Már rájött a lány, de nem tehetett semmit. Egy ismeretlen szigetre hajóztak, sehol egy ember fia. Az esti pezsgőzés és szeretkezés után, a hajánál fogva húzta le az ágyról, és vonszolta le a hajóról. Aztán kidobta a szigeten. Cipőjét, ruháját utána hajította. A többi olyan volt, mint egy hagyományos horror történet: időelőnyhöz juttatni az áldozatot, és levadászni. Minden olyan hirtelen történt, hogy fel se tudta mérni a helyzet súlyosságát. Nem viccelt a férfi. Valóban üldözte, és valóban lőtt rá, épp csak elhibázta.
Maggie-nek fogalma sem volt arról, hogyan fog megmenekülni. Eddig még ideje sem volt gondolkodni rajta. A kimerültség legyőzte őt, pár órát mélyen aludt, de egyszer csak felriadt.
Hirtelen egyszerre özönlötték el a gondolatok. Felült. Sötét vette körül. Tudta, hogy éjjel van még. Talán szándékosan hagyta őt aludni Jacob, talán nyomát veszítette. Az őrült gondolkodását nem lehetett követni. Semmiféle jó terv nem jutott eszébe. Ha beljebb merészkedik, eltévedhet valahol, se élelme, se vize. Ha kimegy, lelőheti bármelyik percen a vadász. A szigetről amúgy sincs kiút. Ha eljuthatna a hajóig, akkor megmenekülhetne, de mennyi rá az esély, hogy üldözője nem végez vele addig?
• Mi a helyzet, Maggie?- szólalt meg mellette egy ismerős hang.
A lány meglepődött. De nem azért, mert váratlanul érte, hanem, mert ezt a hangot évek óta nem hallotta. Sokáig kezelték pszichiátrián, és nagyon sok gyógyszert kapott, míg végül elüldözték kedves barátját benne. Ő volt Fer, akivel mindent megbeszélhetett, aki mindenhol vele volt, és mindig segítette őt. Néha túllőtt a célon, hiszen Fer megölte a macskájukat, és talán köze volt a barátnője eltűnéséhez is… Igazából Fer neki mindig jót akart, hiszen a macska sok időt rabolt el tőle, barátnője pedig csak elszívta energiáját. Tény, hogy amíg Fer vele volt, addig nem esett bántódása. Csak azután, a kezelés hatására egyre kevesebbet gondolt rá, egyre jobban megvolt nélküle, és azt mondták az orvosok, hogy Fer örökre elhagyta őt.
Most felnézett, és a sötétben körvonalazódni látta alakját.
• Istenem, Fer! Úgy örülök, hogy itt vagy!
• Tudod, Maggie, én nem hagylak magadra. Igaz, nehéz volt nélküled. De most visszajöttem hozzád.
• Segíts, Fer, kérlek… – és felállt a lány, megölelte az alakot.
• Ez csak természetes.
• Mondd, hogyan győzhetnénk le Jacobot?
• Majd én kézbe veszem az ügyet – nyugtatta meg Fer. – Neked semmit nem kell tenned. Kinyírom a szemetet.
• Fer…- szólalt meg bizonytalanul a lány -, mi történt Roberttel? – Túl gyorsan faképnél hagytam.
• Ha- ha-ha – nevetett – faképnél hagytad, így igaz, de akkor már halott volt, ezt te is tudod. Nem volt hozzád illő…
• Igen… valóban… – mosolygott Maggie. – Köszönöm, amit értem teszel, Fer.
• Érted bármit, Hercegnő…
• És most hogyan tovább?
• Merészkedj ki, nyugodtan. Én addig feltartóztatom őt. Szaladj el a hajóig. Keress menedéket, bújj el. Én elintézem őt. Majd együtt indulunk haza. Megfelel a terv?
• Igen, Fer… Köszönöm!
A lány felpattant helyéről, s a barlang kijárata felé vette az irányt. Már nem félt. Tudta, hogy Fer megvédi őt. Szaladt, közben zihálva meg- megállt. Körülnézett a biztonság kedvéért, hogy nem követi-e őt Jacob. De mivel senkit nem látott, és gyanús zajt sem hallott, tovább szaladt. Pirkadt, a nap vörösen körvonalazódott a tenger túlsó láthatárán. Észrevette a hajót, szaladt felé. Aztán beszállt a csónakba, beindította, és a hajóhoz száguldott vele. Ott felkapaszkodott rá, és beszaladt a luxus hálóba. Ledermedt egy pillanatra. Jacob vérbe fagyva hevert a földön. Odalépkedett, és belerúgott óvatosan. Semmi nem történt. Csend volt, és félhomály.
Ebben a pillanatban Fer mellette termett.
• Gyors voltál, Fer – mondta Maggie.
• Mondtam, hogy számíthatsz rám…- mosolygott ő.
• Jó, akkor most eltakarítjuk a szemetet. Ezt már rám bízhatod… Soha többé ne tűnj el az életemből, Fer… Te vagy a legjobb barátom.