Pünkösdkor – nyelvszerető amatőr lingvistaként – nekem az újszövetségi nyelvcsodák jutnak először eszembe. Amúgy is a nyelvet tartom a legnagyobb csodának… Kissé profanizálva a vallásos elbeszélést, úgy vélem, hogy a pünkösd a szinkrontolmácsolás születésnapja: az apostolok több nyelven, egyidejűleg ’tolmácsolták’ a Szentlélek sugallta mondandót… Mint egy nagy nemzetközi tanácskozáson, amilyenen magam is ’apostolkodtam’ eleget. De fejemen csupán fülhallgató virított, nem lángnyelvek…

Az evangéliumi történet ez:

A Pészach utáni zsidó ünnep, a sávuot napján ismét együtt voltak a tanítványok /az apostolok/ – a Júdás helyére megválasztott Mátyással kiegészülve; Szűz Mária és Jézus további 120 követője. Az összegyűltek előtt ekkor csoda történt: nagy zúgást hallottak az égből, és lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek minden jelenlévőre leszálltak. Ezt követően – noha valamennyien zsidók voltak, és mind arámiul beszéltek – különféle nyelveken kezdtek szólni Krisztus tanításáról a Jeruzsálemben jelenlévő, más vidékekről – a diaszpórából – érkezett, más nyelven beszélő zsidóknak; mindenkinek a maga nyelvén.

Így írja le az Újszövetség:

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Apostolok Cselekedetei, 2,1-4.

A keresztény tanítás tehát az egész emberiség számára elérhetővé vált, ezért tekintik az első keresztény pünkösdöt az egyház születésnapjának (az apostolok – kiemelten Péter – prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház).

Sok helyen a pünkösdi nyelvcsoda (a nyelvek adománya) emlékére különböző nyelveken olvassák fel a Biblia egyes részeit. (A Szentírásban van még egy nyelvcsoda, a ’glosszolália’ – de ez a nyelveken szólás, az elragadtatás nyelve. Ez is a pünkösdhöz kötődik, ez is a Szentlélek ajándéka – de nem idegen nyelven beszélést jelentett, hanem semmilyen nyelvből ki nem mutatható – értelmetlen – hangsoroknak elragadtatott állapotban való hallatását, amely csak azok számára volt érthető, akiknek erre külön adományuk volt.)

Még egy kis nyelvi kitérő: A keresztény Pünkösd napját (a Húsvét utáni 50. nap) ugyanúgy a húsvét napjához viszonyítva számolják ki, mint az izraelita vallásban a Pészach utáni 50. napra eső Sávuotot. A görög 50-es szám (pentekoszté) a magyar ’pünkösd’ alapja (ahogyan a görög 5-ös szám a hétfővel kezdődő hét ötödik napjának, a magyar ’péntek’-nek az alapja – de ezt mi nem közvetlenül a görögből vettük át, hanem valamelyik szláv nyelvből: ők korábban kölcsönözték a görög ’ötödik’-et). /A szintén 5-tel kapcsolatos Pentagon-nak vagy a pentatóniának nincs vallási vonatkozása… /

A keleti (bizánci) keresztény egyházban a pünkösd húsvét után a második legjelentősebb ünnep, az ortodoxok pünkösd vasárnapját, hétfőjét és keddjét is megünneplik. A keresztény ünnep ábrázolásakor mind Keleten, mind Nyugaton főszerephez jutnak a Szentléleket, a nyelvcsodát idéző kis lángocskák…

Szentgyörgyi N. József