Hadnagy József: A génvonaton

„In my beginning is my end” /
Kezdetemben van a végem (s.f)
T.S. Eliot: East Coker

Lassul a vonat. Fakulnak a fények.
Ahonnan jöttem, oda érkezem.
Hosszú út volt. Nagy részét átaludtam.
Nem álmodtam, de álmodtak helyettem mások: vért,
templomot, szobrot, festményt, könyvet,
vasutat, hidat, hajót, repülőt, tábortüzet
és haláltábort, háborút és békét –
az egész történelmet. És felhőben
lakozó jövőt. Sírni kezdtem,
mikor fölébredtem. Aludtam volna még.
Megéreztem: utazásom utolsó szakasza
– a jelen – nem lesz ám sétagalopp. Az érkezés
pillanatát nem ismerem. Esetleg
megkérdezhetném a kalauzt, de az még
nem jelentkezett. Itt nem lehet bliccelni.
Én vagyok az utas és a jegy.

Lassan szedelőzködnöm kellene. El kell
döntenem, mit viszek, s mi marad. A tükörbe
kell néznem, mélyebben, mint valaha.
Sok szellem utazik velem, s csak egyet
választhatok… S ki kell vasalnom
szanaszét heverő gyűrött lelkemet…

Albert-Lőrincz Márton: (Kutyáért kiáltok)

Leguggolok látni, ami lent motoszkál, ami lent meglapul, ami mellettem él
utak, sáncok mélyén, porban és fű között, időbe bezárva, múlásba kulcsolva,
keresem értelmét a reggeli fénynek, déli harangszónak, est-sötétedésnek,
kút apadásának, vizek ostromának, tűz lobbanásának, föld indulásának,
apró tárgyak hangja, hangszer húrozása, ajtók kopogása, virágok omlása
körém telepedik, mint a hét törpike Hófehér köré a boszorkánymesében,
szellő szertefújja rossz emberek bűzét, felhő esőt ront rá, leoltaná tüzét
minden lopott lángnak, feneketlen füstöt okádna a rosszra, s tenné láthatatlan’,
perzselő magánynak helyét kiseperné, térdeplő testemet oda beengedné,
s ott szelíd virtusok szárba szökkennének, virtusciheresben növesztnének ágat,
bokrok s platán mellett ott szerteterülne minden, amit fentről, szálfaegyenesen
meglátni nem lehet, átölelni úgy se, míg a fény felébred, míg az eső áztat,
míg a fürtös felhő távlatokat elrejt, s míg a fal le nem dől, erdő ki nem sarjad,
mert ha a fal ledől apró ropogással, kutyáért kiáltok, hátha megtalálna,
kihozna a fényre, kitenne a szélbe, megmosna az eső, s kezdődne elölről.