Véghelyi Balázs új kötetéről

Áll a költő Balogh Ágnes Emese borítóján (Üzenet érkezett, Üveghegy Köyvkiadó, Százhalombatta, 2018, Kaiser László szerkesztésében) és olvas. A stégen, amelyik egy széles folyóhoz vezet, ha a recenzió írója jól sejti, a Dunához. Vers meg a Duna – óhatatlanul József Attila verse jut eszünkbe, az, amelyikben ” zavaros, bölcs és nagy volt a Duna” (A Dunánál). Említett borító fotóján nem látszik, hogy zavaros-e a folyam, és mert többek közt fiatalos lendületet és humort ígér beköszöntőjében a szerkesztő, kíváncsian várjuk a könyv kézbevételekor, hogy mennyire ”zavaros” az (a társadalom, az átélt időszak) Véghelyi válogatott és új verseiben.

Nem kell sokáig lapoznunk, Radnóti Miklós Nem tudhatom… című költeményére utalva ( ” Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám”) írja keserűen Véghelyi: ”s térképnek se láthatjuk ezt a tájat, /könnyünk és mosolyunk arcunkra szárad,”, s lennebb még kétségbeejtőbben vesztett a remény: ”ha elvész már lassan minden kötelék, /lábunk alól talaj, belőlünk az ég.” Kilátástalanság dolgában talán még szomorúbb a Bartók Béla emlékére írt Profán kantáta című poémája, melyben kisemmizve konstatálja a szarvassá változott fiú: ”puszta földön állok immár,/testvéreimet megölték,/az erdőt is kiirtották”, és kéri apját, fogadja vissza, ellenkezőleg tehát, mint a Bartók Béla által felhasznált balladában.

Már a tavaly megjelent Zene nélkül című monográfiájában (Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből, Üveghegy, 2017.) feltűnt, és korábban megjelent tanulmányaiból is tudjuk, hogy Véghelyinek a kisujjában a magyar irodalom. Magyar költők, a magyar versek – megnevezve vagy csak áthallásokban – egész tára jelen van, még úgy is, hogy verssorokból kollázst épít: Áprily Lajos, Utassy József, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János, Berzsenyi Dániel és József Attila alkotásaiból. (Kollázs, évszakokra ; elhangzott az M2 Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában, 2017. április 11-én). József Attilától a Tél című verset idézi fel (”Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,/Hogy melegednének az emberek.”). Saját megfogalmazásában ez így hangzik: ”Téli éjszakán/valami nagy-nagy tüzet/másnak is remélj.”

A vers különben éltető erő a költő mindennapjaiban és alkotásaiban, a ”vers”, a ”könyv”, “költemény”, ”rím” gyakran előforduló elem a szövegekben, nem véletlenül és teljesen tudatosan – ezt írja az előszóban: ”Amióta az eszemet tudom, versek és könyvek között élek.” Ugyanilyen alapszava a ”mese”. Nemcsak a kötet végére helyezett, tehát súlypontos Mese a világlátott vízilóról okán, és több, gyerekeknek és gyerek lelküket nem feledő felnőtteknek írt versek kötetbe emelése miatt. A mese, mesés fordulat visszavágyódás a gyerekkor biztonságosként megélt világába. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy Véghelyi gyakran lép fel gyerekközönség előtt, hogy énekel nekik – Útravaló énekek (dalok versekre, gyerekhangra), címmel lemeze jelent meg 2010-ben a Hungarovox Kiadónál. Sőt, mesét írtak róla: Balogh Ágnes Emese: Balázsmesék.

Az Üzenet érkezett legszebb, legsikerültebbb, legőszintébb és legmeghittebb darabjai a szerelmes versek (Mint a kóbor kutya; Változás; Amikor; Hóvirág-mezőben). A legoldottabb hangra lejtenek, gyakran olyanok, mintha József Attila Weöres Sándorral keresztezte volna a témát. A szerelem örök – üzenet érkezett, egy még mindig fiatal költő a feladó.