Nászta Katalin: Mielőtt

felöltöm megbántódott kabátom
szomorú blúzomba bújok
alatta önző bőröm

mielőtt a madár megszólal
kinyitja bennem szemét a szél
körbefut szívemen
(jobbat remélt)
és otthagy

mielőtt leírnám első sorom
éjszakai gondolatokban úszom
nyitott szemem már elfelejti
amiről álmodott