Vadmalac három almaevési periódust különböztetett meg a saját életében.
Az elsőben anyja hámozta, vágta fel szeletekre, majdhogynem dugta a szájába az almát.
A másodikban Malackától tanulta el a szárat kivéve elmajszolni az egészet, attól a gondolattól indíttatva, hogy mindent a Jóisten teremtett, s hogy a mag evése külön élvezetet jelent.
Viszont most a harmadikban kételye támadt: ”Hátha kikel a mag a gyomromban? Az a tulajdonsága.”
Ezt gondolta, s látta is már, ahogy az a almafa kinő belőle, a száján keresztül.