Fülöp Kálmán: Boldog vagyok
Kezemből
kirepül az éj –
a reggel csendjén
tavaszi kékség
mesél szerelemről,
tűzről, vitáról.
Ha már egy új
kezdet nyújt kezet,
a kialvó tüzek
riadt valóságán,
a napok csendjén
valami mást sarjadzik
a viharban érett távol –
ördögi kör,
de nem érdekel
a történés:
bőségtől duzzadó
rügyek bontják
az élet csíráit
napjaimba, és
boldog vagyok,
hogy újra hallom
a kert ösvényéről
visszacsengő
lépteim kopogását.
Pusztai Péter rajza