Üthetem a múltat …

Tele vagyok önuralommal,
érzelmi szeméttel, limlomokkal.
Üthetem a múltat korhadó bottal.
Voltak hullanak szemrésnyi
szakadékba, körülöttük az avar
tanácstalan.
Emésztene mindent őszutóban,
csíraképes magot és léhát
számolatlan.
Havat vár magára, és tavaszi
reinkarnációt. Friss gyökeret
maga köré, nem eltékozolt
jövőt.

Ő

a nagy Ő
szédítŐ
szemfényvesztŐ
számonkérŐ
néha ölelŐ
szeretŐ
vagy
vihart ígérŐ
kavargó felhŐ
és fenyegetŐ
de lehet
az elsŐ
életteremtŐ
sivatagi esŐ
az áldott
visszatérŐ

Az ősz közénk költözött

Mint egy nagyranőtt küszöb,
az ősz közénk költözött.
Átlépni nem, csak túlélni lehet.
Fölötte fog kezet téllel a nyár,
mint váratlan vendég,
s ki tudja, mikor áll tovább?