Egy veretes lélekítészt hallgattam,

a tévé övé volt, csatornáról csatornára
folydogált

s nyitva maradt szájjal az önazonos mindent
megbeszélésről, őszinte érzelemkifejezésről,
mellesleg a belső egyensúlyból kiindulva,
a másikért napersze! ha belegebedsz is-
ottlétről lélegzett

ja, majd elfeledtem: hozott magával egy négylábú
konyhaasztal kapcsolat-hasonlatot,

s azon vágott kockákra a nyílt színen
pár végtelenhosszú lelki szalonnacsíkot,

s ha már viszonybútorokban utazott,
még véletlenül sem egy ötcsillagos,
all inclusive kefélésnek teret adó ágyról
– legyen akár négylábú – papolt!

Mielőtt kíméletlen alapossággal összehánytam
volna magam, szűzies, magány-önvédelemből
átfordítottam saját belső készülékemen
a kanálisváltó gombot!