A szomszédék kamasza
ismét kapadohányt szív
a mosdóban,
még így, a csukott ablakon át is
érezni az olcsó szivar
égett trágyaszagát,
szóval most nem szellőztetek –
tulajdonképpen első úgyis a tea,
sorban fehér műanyagkilincsek
(vagy három a konyháig)
a termopán alig-nyikkanása
és a puha minták mezítelen talpam alatt –
beugrik, hogy ma kedd van:
szemetesnap,
még idejében ki kell tolni a kukát
s aztán feltenni a vízforralót,
várni míg sípol…
de kicsit később,
csak miután kitaláltam,
hogy mit akart mondani
a könyökvédős angyal,
ott a liftben,
mikor összefutottunk
kevéssel ébredés előtt.