Nászta Katalin: csörte

én nem születtem
én vagyok
mint a májusban kinyílt ablak
ne ünnepelj
ne emlékezz rólam
még itt vagyok
még enyém a holnap

elúszott minden mosolyod
a néma semmi mocorog
alján a kétkedésnek
nem gondolok én sem a múltra
mikor még rögtön válaszoltál
előre nézek nehogy
orra bukjak ha hátba vágnál

nem kertelek
mondd: hazudok