Mennyire színtelen
a fű a lábam alatt
ez azért tavasszal
égbekiáltó de mit
tehetnék miért is
csodálkoznék itt a
legnagyobb baj
amiért fakó a fű
látom a léptem
nyomán az a fejem
csendje a szájam
hangfog-vesztése
a gondolatok melegebb
koponyákba való
elköltözése a statikus
sercegés mi belőlem
árad mások ezt teljes
csittnek hívják de
hát senki sem figyeli
hallja a semmimet
és is csak abból
veszek valamit észre
hogy ahogy lépek
ahová lépek ott van
pontosan minden
füvek szürkéje de
ez sem magyaráz
nekem neked senkinek
nem ad útbaigazítást
s ezen az sem segít
ha nagynéha gondolat
nélkül tartalom-mentesen
csak felmerül bennem
a kérdés: ez a bolyongva
masírozó ki ez itt
merthogy neve sincs
ez ki lehet?