Édes lator

Édes lator – lihegte,
haja kibomlott,
Édes lator – lihegte,
ruhája lehullt,
kibújt a melle,
Édes lator – lihegte,
sötét bozót volt ott
és megmutatta, láttam,
Édes lator – kiáltott utánam –
már nagyon messze jártam,
hozzá sem nyúltam pedig…

2011. január 20.

Szép nő hajol ki

Szép nő hajol ki a képből:
hattyú, kolibri,
majdnem meztelen madár,
szeme sas, teste vendégfogadó,
könnyű megkívánni,
hisz’ kiismerhetetlen,
nehéz megszeretni,
hiába tudod már,
hogyan szeretkezik,
hiába tesz álmatlanná
távoli orgazmusa.
Nem szállhat le – a sivatagban
oroszlánfalka lesi
millió terepszín’ ablakon át.

2011. február 1.

A bérgyilkos gép

A bérgyilkos gép
ezüst bögölyszeme
nem kegyelmez –
égi magasságból
figyeli, mi történik,
hol lehet majd leszállni, megtelepedni,
a bőr melyik érzékeny pólusán,
ki mennyire fogékony
az óceán csapkodó zajaira.
Pedig az a bérgyilkos gép
ha jól megfigyeljük – mozdulatlan.
Csak a sérülékeny pontokra koncentrál.
Ne félj hát tőle. Rothad már a húsa.
Ne félj hát tőle. Szárnya is leszárad lassan.

2011. január 17.

Csődör etet gödölyét

Durva lator-nyelvét
torkába tolja – a zabot,
legelők kincsét tömi
gégéje mélyére, löki
mind hátrább, istálló-
palánkra, pajta-sötétbe,
csapkod szerte a lába,
verdes egekre egyre,
úgy nyomja bele az étket
s puffadó hasa alá
falánk falloszát, bele-
mártja, fröccsenti tejét
táguló üregébe,
emészti halálra,
eteti, öli a mennybe
a csődör a gödölyét.

2011. január 18.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ