Három: Félmegoldás

Előzmények: egy vizes pohárban, Hősünk észreveszi a saját ujját. Megijed, hogy valaki hozzáragasztott egy idegen ujjpercet, de szobatársai leintik. Arra gondol, ki kellene húznia az ujját a pohárból.

De mi történik akkor, ha az ujj, vagyis a vízben lévő ujjpercek nem tartanak a többivel? Vagyis a kezével. Ha például elváltak az ujja többi részétől, csak mivel nagyon nyomja az ujját a pohár fenekéhez, ez odáig nem derült ki… Emlékszik, hogy Gagarin idejében egyes űrhajós aspiránsokat hetekig a vízben tartottak. Kísérleteztek rajtuk, mint az egereken, magyarán. Amikor pedig kihúzták őket, a bőrük maradt. A kádban Leázott róluk.
Brrr!
„Csak nem a Holdra utazol, Hősünk”, kérdezte a kártyázók egyike. „Nem jobb neked itt köztünk?”
Hát bizony, be volt szarva Hősünk, hajlott a kompromisszumos megoldásra. Arra, hogy ne egészen húzza ki az ujját, mert akkor olyan meglepetés érheti, amit gyenge idegrendszere nem bír meg, hanem csak félig. Abban az esetben kisebb a csalódás, egyrészt mert csak a fél ujj felével történik, ami történik. Nem beszélve arról, hogy él benne a remény, hogy fél ujja másik felével nem történik meg ugyanaz.

Kettő

Meg sem hallotta, hogy hozzászóltak. Vagy meg se akarta hallani. Talán félelme nagyobb volt mindennél.
„Mert mi lesz, ha kihúzom?”, gondolta.
Egészen pontosan ez rejtőzött a kérdése mögött:
„Mit húzok ki?”
Mármint hogy a saját ujját húzza ki, s ha igen, mi az ő ujja? Meddig az?
S ha, mondjuk, egészen az, akkor meg lesz az dagadva? Mint a pohárban?
Félt, mondom, talán jobban, mint Mubarak Kajróban.

Egy

Látott egy fotót. Bár lehet, hogy grafika volt, de fotó képzetét keltette. A fotóngrafikán egy pohár található, a pohárban víz, a vízben egy ujj. Egy emberi ujj.
Kintről nézi, kintről is oldalról. S nem fotó, még kevésbé fotógrafika:
A saját ujja!
Az ujjnak az a része, az alsó, a körömmel, mely a vízben áll, sokkal vastagabbnak tűnik, mint az a része, amelyik nem ér bele a vízbe. Különös.
„Különös”, gondolja. „Hozzárasztott valaki egy vastagabb alsót?” Ujjpercet, úgy gondolja.
„Különös”, gondolja, de ki is mondja.
A külvilág brutális. Így viszonyul hozzá: „Ne marháskodj, mert úgy maradsz!”