– Drágám, hogy nevezik magyarul ezt a tárgyat?
– Az asztal.
– És ezt?
– A szék.
– Úgy van. Ez meg a szekrény, a fakanál, az öklöm, a kés, én vagyok a nő, te meg a férfi. Amint látod a magyar nyelv nem tesz különbséget a nemek közt. Valószínű, ez így volt a társadalomban is, már a kezdetek kezdete óta, azért alakult így a nyelvünk. Úgy hogy ne nyavalyogj tovább, és mosd már el azt a pár edényt. Én addig megjavítom a zárat, mert két hónapja nem csukódik rendesen ez az átkozott ajtó.
– Hát az is csak az egyenlőség miatt nem csukódik. Két hónapja rágódom azon, melyikünknek is kellene megjavítania a zárat.