Nagyváradnak hat hét óta villamos vasútja van. Hajh, hajh, hosszú históriája volna ennek. Ez a modern, nyugtalan előkelő város valósággal vérkönnyek árán harcolta ki hosszú évek után a maga villamos vasútját. Ujjongjon az első kocsinak Nagyvárad publikuma. Mint minden újnak és érdekesnek szokott. Ám a kocsik zakatoltak, szállongtak, de semmisem történt. Pedig a villamos vasúthoz hozzátartozik a villamos szerencsétlenség. A modern haladás jövedelmi adója. A nagyváradiak már szinte lenézték a villamosukat. Hogy olyan kezes, mint a bárány. És most igazán tragikus, véres, villamos szerencsétlenségről olvasunk a nagyváradi lapokban. A villamos behajtotta az első adórészletet. Két embert gázolt halálra: apát és fiút. Megrendítő a tragédia, de furcsa az emberlélek. Nap-nap tudósítások jelentek meg a szerencsétlenségről a nagyváradi lapokban. Meleg, gyászos, szép sorok. De mégis, mégis kitetszik az írásokból egy kis – büszkeség. Lám, lám, a mi villamosunk is tud embereket halálra gázolni. (Az első tragédia. Budapesti Napló 1906. június 13.)

Folytatjuk