(első emlék)

sárga-rózsák. tengersok, száz és száz.
jött felénk az ősz, belénk mart, foggal, tíz körömmel.
szuszogva, mezítláb – nyomunkban
elmarad a nyár.

(második emlék)

delej-ölelésed elringat.
ahogy odafönt a koronás fák is egymást –
most örök, hó-szagú felhő-vizek hullnak ránk.

(harmadik emlék)

és szakad az ég. közepén izzó szürke a lét és nemlét.
vérzik a régi földi seb.
egymásba költözünk. egyszer. sokadszor. majd, megint.
a hang, a kéj, a szívverés. ennyi maradt. meg az édeni kiűzetés.

(negyedik emlék)

éjjelente ében-fekete, szótlan
márvány-álmok jönnek, agyunk ős-sötétjéből előtörnek.
szemeinkben a vágy különös démona lépten-nyomon kísért.
tudod, hogy széttéphetnél.