Fülöp Kálmán: Hol lesz…

Kopogtat az est a kertben –
vállunkra hajlik a lenyugvó,
fáradt nap tüze,
hazahívnak a harangok,

meg sem kérdezik,
hol voltunk, mit csináltunk,
hol lesz porunk helye –

csak átölelnek
az érdes dallamok,
kihullunk az időből,
mint kőbe zárt titkaink
sajgó szívzöreje.