(Slóka formában*)

Aquincum alatt, még ma sem tudjuk, kik nyugodnak épp,
kutatóknak a csontminta nyomán feljön-e még a kép?
Képzeletemben ős Trója támad fel, mi legyőzve ég,
falóban katonákkal, mit álcáz szépen a füstös ég.
Nem sejtve cselt, de váruk, csak egy éjszaka a porba hullt,
A lángokból riadt népe eltűnt, rég feledésbe múlt?
Az ősgestánk megemlíti ős Tróját, seregek cselét,
Szikambriába, Pannonba elmenekült Firank vezért.
Ő építi Budát, ahol Aquincum alapja áll,
Atilla majd hunokat hoz ide fénykora hajnalán.
Árpád korában a romra épül a hagyomány okán
Ős-Budavár, egy újbóli, ősmagyar fejedelmi vár.
Kőmíves Kelemen újra, itt napokig falat rakott
áldozattal, a mész omlik, édes asszonya bár halott.
Sok víz lefolyt az Iszteren, évek múltak azóta már,
századra számolva, hány év is? A sok régész se tudja, kár!

*Amit a slókáról tudni kell: A slóka a szankszrit epika (Mahábhárata, Rámájana, stb.) versmértéke. 16 szótagos időmértékes sor, melyet középen szigorúan sormetszet, azaz cezúra vág ketté. Olvasáskor nagyon ismerősnek tűnik a magyar fülnek: mintha a két félsor a mi ősi nyolcasunk volna. A félsorok második felének időmértéke kötött, az első két-két versláb kötetlen.