tested,
ez az egyre
rajzosabb vidék
maradt az utolsó
barangolásra alkalmas
táj számomra, s mégis
alig merem ismerni, meg-
ismerni: ahhoz kellene némi
angyali képesség – tudod, a
suhanásban, miegymásban –
vagy akár ördögi adottság,
ez a bentről tudás egyik
lehetősége, az alapos,
a fájó-jó…de sajnos,
nézd csak, úgy
vagyok velük,
ahogy
neuronokkal
az ember: szárnyas
fehérekből és hasított
patájúakból is van egy
adott mennyiség születéskor,
s utána csak a hekatomba szent
törvénye, az egyre-másra,
a nálam már majdnem
teljes pusztulás

1. Somorčík Sz. Rozália:
   2018. június 9. 00:31

   szép