B. Tomos Hajnal: Elégia 4
Egyszer a messzi látóhatár is
megütközik a szemünkkel,
elérjük a beigért Kánaánt,
a legszebb és legderűsebb hazát,
lehull az átok a tudás fájáról,
és elheverünk a legárnyasabb
vízparton –
ott lesz hiány nélkül
az egész nagycsalád,
minden elcsatangolt barát,
s a valamikori rét füvében
elejtett gyermek-orcád –
egyszer eljön az idő,
hogy magunkra öltsük
a testünk-nagyságú
mélységek (más)világát.
Pusztai Péter rajza