Szász István: Mások koplaltatásán milliókat keresett

Az első világháború után a nyomor, a félelem, a tanácstalanság légköre sok embert taszított a szekták vallási tanaiba, vallási mámorba. Ezt az időszakot használta ki Bicsérdy Béla nyugalmazott őrnagy, aki kezdetben a nyerskoszt propagálásával kezdett híveket toborozni a róla elnevezett bicsérdizmusnak.
Mi volt a bicsérdizmus? Az Új Idők Lexikona szerint: „Bicsérdy Béla elvei szerint való táplálkozási mód. A bicsérdizmus szerint a legfontosabb táplálékok a nyers növényi eledelek, főzelékek, gyümölcsök… Egyoldalúsága és az előírt koplalás következtében tartós alkalmazása a legtöbb szervezetre káros.”
A húszas évek derekán Bicsérdy Bicsérdizmus címmel, Az Élet Orgánuma és Társadalmi Lap alcímmel lapot adott ki Petrozsényban. Mind lapjában, mind pedig A halál legyőzése és a Koplalás és hosszú élet című könyveiben nyíltan hirdette: „Ha zöldségfélékkel táplálkozva jól koplalunk, akármeddig elélhetünk… Ha megvetjük a szerelmet, tudomásul vesszük a szerelem hétköznapi értelmetlenségét, évtizedeket nyerünk az életnek … Könyvemben ismertetésre kerülnek mindama természeti törvények, amelyekhez leendő alkalmazkodása az embert a betegségektől és szenvedésektől mentesíti, és lehetővé tehető, hogy erőben, egészségben, munkaképességben és ifjúságban akár évszázadokig tartó egzisztenciának örülhessen… Az emberi szervezet hónapokig is kibírja táplálék nélkül, s mindig az a tanítás jusson eszünkbe, hogy amit meg nem eszünk, azzal használunk magunknak a legtöbbet. Fontos tehát a koplalás és a szerelemről való lemondás …”
A Mester, mert így neveztette magát, a vadregényes Ada-Kaleh szigetén hívei számára telepet létesített, akiket csak ünnepélyes fogadalom után vett fel tanítványai sorába. Az ünnepélyes fogadalomtétel értelmében a hívek lemondtak minden vagyonukról a szekta javára, és vállalták, hogy teljesítik a Mester útmutatásait…
1926 telén Bicsérdy telepén már mintegy ezer „hívő” éhezett, amikor a Mester propagandaútra indult Erdélyben. Bejárta a székelyföldi kisvárosokat is, ahol belépti díj ellenében előadást tartott „az emberiséget megváltó” tanairól, és borsos áron, mázsaszámra sózta a hallgatóság nyakába könyveit és lapját.
Székelyföldi körútja során látogatott el Székelyudvarhelyre. Mint jól nevelt úriemberhez, volt katonatiszthez illett — végigvizitelt a város előkelőségeinél és tehetősebb polgárainál, és mintegy száz személyt hívott előadására. Az előadást az egykori Bukarest kávéház különtermében tartotta meg. Teltkarcsú anyám és kissé túl molett barátnői felvonultak a Mester előadására, aki — amint jó anyám elmondotta — ismertette a már említett életelveit, étrendjét és recepteket olvasott fel. Tapsot is kapott, néhány könyvét sikerült a hallgatóságra rátukmálnia, de tudtommal egyéb eredményt nem ért el, egyetlen udvarhelyi hölgy sem csatlakozott a mozgalomhoz, sőt a Székelyföld legkövérebb emberét, Filcz vármegyei írnokot sem sikerült tanainak megnyernie. Egyedül Zsigmondovics Zsigmond szállodatulajdonos békétlenkedett, mert az akkor divatba jött úgynevezett „pletykavirággal” telt ládákat télire a kávéház különtermébe helyeztette el, s a Bicsérdy mester előadása után a virágkedvelők, oltás végett — valósággal lelegelték az alácsüngő zöld hajtásokat. Nyíltan azzal gyanúsította a megjelenteket, hogy táplálkozási célból vitték magukkal a hajtásokat. A Mester, okulva az udvarhelyi előadásból és az azt követő virágcsenésekből, részletesen felsorolta a nyersen fogyasztható növényeket, és hangsúlyozta, hogy a dísznövények nyers fogyasztása egyenesen káros a szervezetre. Ezt azért látta szükségesnek, mert a segesvári Csillag szálloda termének ablakaiban nemcsak muskátlik, hanem szúrós kaktuszok is virítottak …
A nagy sikerű előadókörút váratlanul megszakadt Marosvásárhelyen. Amint az újságok is beszámoltak róla, a Mester nem tudott ellenállni a Súrlott Grádics flekkenjének és a vargabélesnek, s az egyik rezervált szeparéban reggelig mulatott Fehér Imre színtársulatának temperamentumos szubrettjével…
A vásárhelyi botrány után, fenntartva az ada-kaleh-i telepet, átment Magyarországra, ahol több szerencséje volt. Budapesten és más városokban „Bicsérdista körök” alakultak, és egyre többen csatlakoztak a mozgalomhoz. Igy lett megszállott bicsérdistává egy magyarországi gazdag földbirtokosnő, aki hajlandó volt több ezer holdas birtokát feláldozni a bicsérdizmus oltárán, amiért a Mester különösen kegyeibe fogadta és magántitkárnőjévé léptette elő.
A magyarországi kezdeti fellendülést megtorpantotta a Magyarországi Vegetáriánusok Egyesületének határozott fellépése. Az egyesület egész sor brosúrát hozott forgalomba, amelyekben részletesen kifejtette a Mester tanításainak káros voltát. A harc végül a vegetáriánusok győzelmével végződött, és a Mester magántitkárnő’jével együtt visszatért a kies dunai szigetre. Igen ám, de távollétében kisebb palotaforradalom tört ki, a túlkoplaltak lazítottak az étrenden, ami magával hozta a fegyelem lazulását, az érzelmi élet felburjánzott, és kellemetlen következményei kezdtek jelentkezni. A Mesternek mindent elölről kellett kezdenie, újjászervezte a telepet, a renitenskedőket eltávolította, ami újabb botrányokat és pöröket vont maga után, sokan kezdték a bicsérdizmus oltárán feláldozott pénzüket visszakövetelni. De más körülmények is közrejátszottak a telep lezüllésében: a hívek körében nagy visszatetszést keltett, hogy míg ők napról napra fogytak, már a lélek csak hálni járt beléjük, a Mester és fiatal titkárnője, Gerber Jolánka, egyre jobban hízni kezdett, különösen a titkárnő kezdett gyanúsan gömbölyödni, s a hívek legnagyobb megbotránkozására egy egészséges gyermeknek adott életet, akit aztán Bicsérdy hivatalosan is fiának ismert el. Hogy mennyire „termékeny talajt teremtett” a Mester Ada-Kaleh-n, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ide zarándokolt hölgyek közül mintegy húszan — a Mestertől „megáldott állapotban” kerültek haza.
Teltek-múltak az évek, a Mester újabb magántitkárnőket fogadott fel, s közben a telep lakói egyre ritkultak. Néhányan belepusztultak a nyers kosztba, mások pedig beleuntak a koplalásba, kiábrándultak a bicsérdizmusból. Ez utóbbiak bűnvádi feljelentést tettek: sikkasztás, okirathamisítás és csalárd vagyonszerzés címen. A Mesternek sikerült hatalmas anyagi áldozatok árán az eljárást zsákutcába terelnie, s a harmincas évek vége felé megszüntette a telepet, és több mint hárommillió dollár értékű vagyonát átmentette az Egyesült Államokba, ahol aztán hiszékeny amerikaiak újabb tízezreit sikerült „eszméinek” megnyernie és újabb milliókat bezsebelnie.
Úgy hírlik, hogy néhány évvel ezelőtt — bár tanai szerint „a bicsérdisták akármeddig elélhetnek” — beadta a kulcsot… Több milliós vagyonát egy tizenhat éves lányra, legutóbbi titkárnőjére testálta, és kizárta az örökségből hat volt feleségét, számtalan szeretőjét és harmincnégy, buzgó hívektől szült gyermekét, ami mindennél ékesebben bizonyította, hogy nem vetette meg „a szerelem hétköznapi értelmetlenségét”.

Forrás: Szász István: Bika a toronytetőn. Anekdoták, történetek. Dacia, 1983.