káfé főnix

"kultúrpolip"

Pók Attila: Az 1968-as év (kronológia)

január 1. Magyarországon életbe lépnek az új gazdasági mechanizmus néven ismert gazdaságirányítási reformok. A Népszabadság január 3-i Dolgos hétköznapok c. cikkéből: „Az átállás a reform rendszerének vágányaira nyilvánvalóan összeütközésektől sem mentes folyamat, amelynek során szakítani kell a régi mechanizmushoz fűződő, a fogyasztót gyakran tizedrangúnak tartó bürokratikus gondolkodásmóddal, az öncélú tervteljesítés mélyen beidegződött, káros gyakorlatával.”

január 3-5. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén elfogadják Novotny főtitkár kérését: felmentik főtitkári tisztségéből. Utódja A. Dubcek. Novotny továbbra is államfő marad. Dubcek az Új Szó című szlovákiai lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a pártnak hiánytalanul kell ismernie a társadalom problémáit, megfontoltan kell ezekre reagálnia, és megoldási koncepcióval kell rendelkeznie. A párt nem szakadhat el az adott társadalmi helyzettől, ugyanakkor azonban nem nézheti tétlenül a társadalom helyzetének alakulását. A párt feladata, hogy egyeztesse a részérdekeket.

március 19. A LEMP főtitkára, W. Gomulka beszédéből: „Az utóbbi 10 nap alatt Lengyelországban jelentős események mentek végbe. Varsóban és az ország más egyetemi köz-pontjaiban a diákifjúság elég jelentős részét megtévesztették és hamis útra irányították a szocializmussal szemben ellenséges erők. Provokációkkal felizgatták a fiatalok egy részét, utcai összetűzéseket, vérontásokat igyekeztek provokálni… Különösen élesen szállt szembe a közrend megsértőivel.., a munkásosztály. Az egész országon végigsöpört a nagygyűlések hulláma. Az országban tapasztalt eseményekben világosan jelentkezik a választóvonal egyfelől a szocializmus erői, másfelől a legkülönbözőbb reakciós erők között.”

A diákmegmozdulások közvetlen előzménye az, hogy betiltották Mickiewicz Ősök című darabjának további előadásait, arra hivatkozva, hogy ezek szovjetellenes politikai tüntetések fórumává váltak.

március 23. Johnson elnök bejelenti, hogy nem jelölteti magát újra az Egyesült Államok elnökének. Ugyanakkor nyilvánosságra hozza azt a döntését is, hogy az amerikai légierő a 20. szélességi foktól északra megszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, és tárgyalásokat javasol.

Henry Kissinger 1994-es értékelése szerint: „Hat héttel azt követően, hogy Hanoi megszegte a formális fegyverszünetet, és hatalmas támadást indított amerikai létesítmények ellen, és csak Hueban több ezer civilt gyilkolt meg, Johnson a délkelet-ázsiai gazdasági fejlesztésben való részvételt kínálta fel a vietnamiaknak, nyilvánvaló célzattal a gazdasági támogatás lehetőségére… Az elnök, aki 500 000 katonát küldött Délkelet-Ázsiába, visszahozatalukat utódjára hagyta. Ez volt a [második világ]háború utáni időszak egyik legsorsdöntőbb elnöki elhatározása… az erődemonstráció politikája 1968-ban sokkal jobb tárgyalási feltételeket biztosított volna…”

március 30. L. Svobodát választják a lemondott A. Novotny csehszlovák köztársasági elnök utódául. Svoboda első beszédéből: „A CSKP KB által elindított megújhodási folyamat a demokratikus hagyományokra és arra a nagy munkára épül, amelyet a nép az utóbbi 20 évben a szocializmus építésében végzett.”

április 4. Az amerikai Memphisben egy szálloda erkélyén tartott beszéde közben orvlövész gyilkolja meg Martin Luther Kinget, a 39 éves, fekete bőrű polgárjogi harcost, akit 1964-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki.

április 8. A köztársasági elnök a Lenárt-kormány lemondása után új kormányt nevez ki Csehszlovákiában. Elnöke O. Cerník, elnökhelyettes O. külügyminiszter J. Hájek.

április 11. A Német Szocialista Egyetemi Szövetség vezetőjét, Rudi Dutschkét Nyugat-Berlinben az utcán revolverlövéssel súlyosan megsebesítik. A 27 éves Dutschke forradalmárnak vallja magát, élesen bírálja a nyugatnémet társadalmat, tüntetéseket szervez az amerikaiak vietnami agressziója ellen. Igen nagy hatást gyakorol kortársaira. Főleg a Springer-konszernhez tartozó jobboldali lapok támadják. Dutschke hívei az e lapok által keltett tömeghisztériában látják a merénylet egyik fő okát.

május 3. Miután a Sorbonne rektora bezáratja az egyetem egyik karát, a döntés miatt tiltakozó diákok ellen rendőröket vetnek be, akik kiszorítják a diákokat az egyetemről. Nyílt összecsapásra kerül sor a diákok és a rendőrök között, majd a rákövetkező napokban számos más egyetemen is hasonló konfliktusokra kerül sor. A szakszervezetek 13-án egynapos sztrájkot tartanak a diákok iránti szolidaritás kifejezésére, ezt általános sztrájkhullám követi. A munkások béremelést, rövidebb munkaidőt, a munkaadóknak a szociálpolitikai juttatásokhoz való fokozottabb hozzájárulását követelik. 20-án már 5 millióan sztrájkolnak, 24-én De Gaulle tévébeszédben fejezi ki a kormány készségét mélyreható szociális reformokra és a felsőoktatási rendszer átszervezésére. 27-én a szakszervezetek és a kormány megállapodnak a bérek 12%-os eme-lésében, valamint a 40 órás munkahét fokozatos bevezetésében. 29-én De Gaulle elhagyja Párizst, katonákkal tanácskozik a helyzetről. 30-án visszatérve kijelenti, hogy nem vonul vissza, kormánya nem mond le, csupán a kabinet részleges átalakítására hajlandó. Elhalasztja a június 16-ra kitűzött népszavazást, feloszlatja a nemzetgyűlést, és új választásokat ír ki. A helyzetért a szerinte „ totalitariánus diktatúrára törekvő” kommunista pártot teszi felelőssé. Kilátásba helyezi, hogy ha a rend nem áll helyre, akkor választás helyett „más eszközöket” vesz igénybe.

május 8. A bolgár, lengyel, magyar, NDK és szovjet párt vezetőinek találkozója Moszkvában.

május 19–20. Az olaszországi parlamenti választásokon a kereszténydemokraták a szavazatok 39,1, a kommunisták 26,9, a szocialisták 14,5, a liberálisok 5,8%-át kapják. L. Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozatából: „…a mi kitalálásunk volna a munkanélküliség, azok a bérek, amelyek nálunk a legalacsonyabbak a Közös Piac országai közül? A mi kitalálásunk volna az ipari munkások keresetének felét kitevő paraszti jövedelmek, az Észak és Dél közötti szakadék, amely miatt folytatódik az olasz munkások külföldre vándorlása? (…) a középbal koalíció képtelen volt megbirkózni ezekkel. S az ennek nyomán támadt kiábrándultságot tükrözi mindenekelőtt az Egyesült Szocialista Párt szavazatvesztesége…”

május 24. A Népszabadság híre: „Mint ismeretes, május 6-án a LEMP KB, valamint a Lengyel Népköztársaság kormánya jegyzékben fejezte ki tiltakozását és nyugtalanságát azokkal az információkkal kapcsolatban, amelyek a lengyelországi belső eseményekről a csehszlovák sajtóban, a rádióban és a televízióban napvilágot láttak. Május 23-án átadták a cseh-szlovák választ, amely hangsúlyozza, hogy a barátság és együttműködés a Szovjetunióval, Lengyelországgal és a többi szocialista országgal Csehszlovákia külpolitikájának alapköve. A válasz megjegyzi, hogy az utóbbi időben egyes csehszlovák folyóiratokban, a rádióban és a tévében egyesek egyedülálló információi és véleményei jelentek meg. Állást foglaltak a jelenlegi lengyel helyzettel kapcsolatban, tehát olyan kérdésekben, amelyek elsősorban a lengyel nép ügyét képezik, s ezt úgy lehet magyarázni, mint a lengyel ügyekbe való beavatkozást. Ebben az összefüggésben a válasz hangsúlyozza, hogy a CSKP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány a testvéri Lengyel Népköztársaságban végbemenő fejlődést belső ügynek tartja, és semmi esetre sem szándékozik belső kérdésekbe beavatkozni.”

június 5. Los Angelesben meggyilkolják Robert F. Kennedyt, John F. Kennedy volt amerikai elnök testvérét, a Demokrata Párt elnökjelöltjét.

A teljes kronológiát a Periszkóp portálon itt lehet elolvasni, a 68 retro című rovatban. A témáról eddig megjelent:

A. Gergely András: Nyúlbűnözéstől a nemzetbiztonsági packázatig

Félszáz a verziókból, elforradalom és úgymaradás – A. Gergely András

Prága ’68 (kis emlékbörze 2008-ból)

Kollektív ugrás a kerítésről (1968. június 27.) – Cseke Gábor

Kántor Lajos: Bukaresti nyár, kolozsvári ősz

(Pozsonyi) A Hét: Józanul is lehet írni a nemzetiségi kérdésről – dokumentum/lapszemle

„Fentről minden jobban látszik ”(?) – Olvasónapló

Egy „hallgatag” szemtanú Párizsból

Munkásvihar, diákvihar, tőkevihar Párizsban – avagy a vérben ünnepelt kormánygyőzelem

André Malraux: A nagy forradalmárok