Fülöp Kálmán: Üzenem
Pironkodom
a történteken,
mást vártam
és akartam:
elképzeltem,
ogy ott leszek
estefelé a parkban.
Nem találkán,
csak visszanézőn,
újsággal kezemben,
mint amikor
vártál az öreg padon,
s a kőlépcsőn
feltűnt kíváncsi arcom.
Nem mentem el,
mert féltem:
csalódást okoz
a park, a pad,
és minden, ami akkor
múltamból kiszakadt –
gondolatban
újraéltem a perceket
kertemben, ahol az
árnyék még a régi:
a szépet, a jót, az igazat…
Pusztai Péter rajza