Hadnagy József: Öreg óra

Gondolatok Nagy Imre Kukoricahántás c. festménye előtt

Asszonyok, lányok között idős
férfi, mintha csak mutatóba,
meglehet, éppen ő az óra,
a csendesen ketyegő idő.

Férfi, mintha csak mutatóba
fordulna elő a szobában,
kukoricahántók sorában,
nem is hánt, annál nagyobb gondja.

Meglehet, éppen ő az óra,
megtört vekker, már alig ketyeg,
dohányt morzsolgatnak a percek.

A csendesen ketyegő idő:
bütykös múlt-jelen… S lila szoknya…
neki talán jobb lesz a sorsa…

Nagy Imre: Kukoricahántás

Albert-Lőrincz Márton: (A némaság áruja) 

Nagy Imre: Kukoricahántás c. festménye alá
 
Reccsen a háncsa,
Bütykös a kéz, amely hántja,
Szisszen a csend is,
Némaság áruja, csendít
Bent fogant dalt, szalaszt
Elroppant ünnepet, s panaszt,
Ajkakra nem ül
A gondboly, naphosszba vegyül.
 
Tegnapi álmok,
Holnapi vágyak csak álnok
Derűbe dűlnek,
A napnak fényei hűlnek,
Százezer évek
Sorjáznak így el az égen.
 
Várandós lehet
Az asszony, kezek kellenek…