Nászta Katalin: Dáridó az égen
ha kimennek a szavak a fejedből
mire állsz?
szavak nélkül
összeesik a ház
ni ott repül a tegnapi
ígéret
valami talmi volt vagy olyasféle
láttam szállni őket felhőtlenül
kavarogtak a szélben
vesszők pontok ékezetek nélkül
életlenek voltak és kerekek
némelyik gömbölyű
akkora
körül sem éred
repültek a szálkásak is
a remekek
rám csak a dadogás nehezedett
kavarogtak a szélben összefogózva
majd szétfújta őket egy áramlat
hosszan kígyóztak fent az ég alatt
míg lent a porban kacagva táncoltak
a szóközök
és a hiányosak
dáridózott a sereg
a harc véget ért
új szavakra
többé már nincs szükség
immár szótlanul bámultam az égre fel
fel sem fogva
mit vesztettem
s mit nyerhettem volna el
2018-06-13
Pusztai Péter rajza