Kinde Annamária: Kocsis bácsi a járdára zuhan
Rossz volt a hír, amit kapott
Feltépte indulat.
Elment a bejáratig, s ott
Kilépett s elzuhant.
Feküdt a járdán s nem tudott
Már semmit mondani.
Hideg volt, novemberi nap.
Segítsen valaki.
Már nem lehet – a válasz ez.
Magasból nézem én.
Az élet – ismét – ennyi csak.
Bárcsak megérteném.
Hiába mentő-munka is.
A test már nem felel.
A lélek sem mutatkozik:
elment az égbe fel.
Mennybéli felhő-kapuzár
mögé beköltözött.
Galambok búgnak a tetőn
a lépcsőház fölött
Forrás: Régi Cáfé