mikor már mindent
ledobtam magamról,
szóval akkora vetkőzésbe
fogtam, szent nagy
meggyőződéssel, hogy
az atomokig meg sem
állok, mikorra már
mindent kidobtam
magamból, hogy azért
legyen ez a súlytalanodás
teljes, kintről és bentről
is végigvitt, hiszen
a személyes halálig,
a személy-halálon túl
is el kellene vinni minden
folyamatot, amely mennyeien
puha és földien érdes és
adja némi mosolyát az
újjá-újraépítkezésnek,
mondom, mikor elképzeltem,
hogy már mindent ledobtam
magamról és kidobtam
magamból, nem a semmit,
a várt-kívánt alapnihilt kaptam,
hanem egy-egy újabb, egyre
vénebb és ősibb, és idők előttibb,
főtuszpozícióban szunnyadó szóréteget