Romos templomok, üresen maradt iskolapadok, elnémult haranglábak, parlagon maradt kietlen dombvidék, feledésbe merült történelmi emlékhelyek, kifosztott kastélyok, járatlan utak, isten háta mögötti falvak, életút barázdálta homlokú öregek, kérges tenyerű parasztok – foglalhatnánk össze néhány szóban mindazt, amiről a kolozsvári Világhírnév Kiadó gondozásában megjelent Táltos erő című riportkötetében ír Bodolai Gyöngyi, a Népújság munkatársa. A könyvet pénteken délután a marosvásárhelyi unitárius egyház Bolyai téri közösségi termében mutatták be.

A zsúfolásig megtelt terem jelezte, hogy olyan szerző könyvét avatják, aki immár több mint 20 esztendeje a Népújság szorgos napszámosa, olyan ízig-vérig újságíró, aki megfelelő empátiával közelít témáihoz, örökös kíváncsisággal tárja fel a világ igazát, s teszi olyan sajátos megközelítéssel, ami minden írását egyedivé, bodolai gyöngyissé teszi. Ettől átérezhetők, emberibbek riportjai, amelyek az évek során megjelentek a Népújság hasábjain, s amelyeket Kuti Márta szerkesztő gondozásában a kötetbe foglaltak.

A könyvbe nagyrészt a Mezőségen, abban a történelmi régióban készült riportok kerültek be, ahol a Kárpát-medencébe vándorló magyarok is elidőztek. Ahol az idők során az élet az itt lakókat a megélhetésre, a túlélésre nevelte, s az egyre inkább fogyatkozó magyarság arra kényszerült, hogy hagyományaiba, anyanyelvébe a megmaradás megannyi lehetőségébe kapaszkodjon. A riportok – túl a műfaj követelte aktuális témákon – olyan korrajzok is, amelyek a mezőségi szórványvidéket a nap 24. órájában mutatják be az olvasóknak, a beszélgetőtársak lecsupaszított realitásában. Megrázó, ugyanakkor felemelő történeteket olvashatunk, amelyek elkalauzolnak a mezőségi romák sorsától, a Haller grófok történelem tépázta életútján át Torockótól a Gyimesi csángókig, a Csitári hegyekig. A kötetbe foglalt riportok végkicsengése nem az egyre inkább megfogyatkozott közösség jajveszékelése, segélykiáltása, hanem erőt – ahogy a kötet címe is sugallja: táltos erőt – adó reménysugár. Példaértékű sorsok tárulnak fel, amelyek azt igazolják, hogy a kisebbségi létbe szakadt közösségben hogyan lehet és kell, miért érdemes megmaradni mezőséginek, magyarnak, csángónak.
Talán ezért is támogatta a könyv megjelenését a Szabó Csaba által elindított szórványmentő mozgalom és karolta fel anyagilag a Hargita Megyei Tanács és Hagyományőrzési Forrásközpont. A Fehér holló sorozat korábban megjelenő kötetei is hasonló, kisebbségi létünket bemutató riportokat, írásokat tartalmaznak. Amint Bodolai Gyöngyi könyvbemutatóján is elhangzott, a riportok kötetbe foglalásának ötletét is egy korábbi szórványtanácskozás adta, ahol szó esett a mezőségiek sorsáról, amellyel a konferenciát megelőzően a szerző több írásában is foglalkozott. Az újságíró e kötettel méltó helyet foglal el a „szórványtündérek” sorában olyan szerzők mellett, mint Balázs János, aki a Brassói Lapok és az RTV munkatársaként hasonló szórványapostoli küldetést vállal, akár Mihály István a kolozsvári rádiótól vagy Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, Tamási Attila, Simon Ilona, de mindenekelőtt maga a mozgalom elindítója, mozgatórugója Szabó Csaba, az est házigazdája.
Az unitárius egyház tanácstermében megrendezett könyvbemutató nemcsak magáról a kötetről szólt, valódi tiszteletadás – „homage a region de champ” – volt a Mezőségért, a szórványsorsban élőkért. Erről szólt Balázs János és Mihály István recenziója is. A Mezőség iránti elkötelezettségről kérdezte a szerzőt Kuti Márta szerkesztő. Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztője pedig azt a munkatársát méltatta, akinek jelenléte, munkássága, színes írásai nélkülözhetetlenek a lapból. Az élményt fokozták a szerző által a riport útjai során készített fotók levetítése. Mindezt tetőzte Riţiu Krisztina mezőségi népdalok tolmácsolásával és Bodolai Balázs, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze által előadott Kányádi Sándor-versek is.

A bemutató igazi családi hangulatban zajlott, amelyen – a kiadó hagyományait követve – a következő kötet megjelentetésének az alapját is sikerült nagyrészt „előteremteni”, mivel a tanácsterembe elhozott könyvek mind elfogytak. Kell-e ennél jobb ajánló?

Vajda György

Népújság, Maros megyei közéleti napilap (2011. február 7., hétfő)