Antoine de Saint-Éxupéry: „Írni, de a testünkkel”
Periszkóp-klasszikusok
[Anne Morrow Lindbergh (a nevezetes óceánrepülő felesége, aki megírta útjuk történetét) 1940. június 7-én ezt jegyezte fel naplójába:]
„Ma, mielőtt beszaladtam volna a városba, szemembe ötlött Dorothy Thompson beszámolója a [The New York] Tribune-ben: Egy Saint-Exupéryvel folytatott beszélgetést idéz fel. Annyira szép, hogy elszorult tőle a torkom, és könnyek szöktek a szemembe.
»Felháborítónak találtam, hogy mindennap kockára kell tennie az életét, méghozzá a veszélynek leginkább kitett fegyvernemnél…
Ezt közöltem is vele. Végtére is, mások is vezethetik a repülőgépeket. Azt mondtam neki:
– De hát Ön író… tisztán látja az eseményeket, a jövőt. Franciaországnak szüksége lesz Önre. És Európának is.
– Téved – felelte. – Manapság senkinek sincs joga leírni egyetlen szót sem, ha nem vesz részt teljes mértékben embertársai szenvedésében. Ha nem harcolnék a saját életem kockáztatásával, képtelen lennék írni. S ami igaz erre a háborúra nézve, annak minden más dologban is igaznak kell lennie. Azt a keresztény gondolatot kell szolgálnunk, hogy az Ige Testté válik. Írnunk kell, de a testünkkel!
Némi habozás után megpróbálta jobban kifejteni a gondolatát:
– Az, hogy belesodródtunk ebbe a háborúba, hogy Hitler létezhet, hogy az egész civilizációnk összeomolhat, mindez azért van, mert nem így történt. A szavaink és a tetteink elszakadtak egymástól. Kijelentünk bizonyos dolgokat, azt állítjuk, hiszünk bizonyos dolgokban, ám szavaink nem fejeződnek ki tetteinkben. A cselekvés elszakad a Hittől és az Igétől. S mivel egységünkben meggyengültünk, személyenként éppúgy, mint intézményeinkben, megosztott lelkek vagyunk egy megosztott társadalomban. Szabadnak lenni annyit jelent, mint méltónak lenni a bizalomra. Másképpen egy szabad rendszerben senki sincs biztonságban. A demokráciának testvériségnek kell lennie. Máskülönben szélhámosság.”
Forrás: Antoine de Saint-Exupéry: Háborús írások. Fordította Burján Monika. Lazi Könyvkiadó, 2007.
A Periszkóp portál az elmúlt napokban további anyagokkal gazdagodott. Figyelmükbe ajánljuk még a következőket:
Kamarás István: 1968 – rock-mise a Mátyás templomban
Keserü Katalin: „Pofáncsapás” és „reménység”
Léthangoltsági kalandok, ezernyi olvasat
Konrád György: Hatvannyolcasok
Kiss Endre: Értelmiség az új baloldal és a neoliberalizmus között
Pusztai Péter rajza