Csíki Eszter csinos, bájos, értelmes fiatal lány. Magas értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezett.
A színire készült.
A város legjobb, legelismertebb színésze készítette fel, szigorúan. Roppant szigorúan!
Amikor elvégezték a felkészülést, mentora ezt mondta: „Most már kész színész vagy, egyetlen veszély áll fenn: a meglepetés, a beugratás. Ezt általában akkor alkalmazza a vizsgabizottság, amikor látja a vizsgázóban a tehetséget. És nálad ez megvan. Vegyünk egy példát: azt mondják, legyél egy probléma. Bárhogy ugrabugrálsz, vicsorítasz, vigyorogsz, egyik se fedi a vizsgatételt, hirtelen kell gondolkodnod: a probléma az, amit meg kell oldanod, és nem tudod, miként. Kérdéseket teszel fel magadban, a probléma egy nagy kérdőjel, lefekszel a földre, a testedből formálsz kérdőjelet, de olyant, hogy ők felismerjék… És mindennap gyakorolj!”

Eszter már másnap átlépett a szomszéd nénihez, ott olyan rosszul lett, hogy az mindent megtett, csakhogy életet verjen bele. Ám amikor a mentőket tárcsázta, Eszter kinyitotta szemét és szélesen rámosolygott: „Csak vizsgapróba volt!”
Kapott egy nyaklevest.

A bizottság összetétele: a színház igazgatója; a legjobb rendező; egy színész; egy balerina és egy narrátor. A feladat, amilyen egyszerűnek tűnt, olyan nehéz. Egy percnyi gondolkodás után Eszter elkezdett kiabálni: „Igen, mert maguk csak az utcalányokat, a pénzeseket és a politikus gyerekeket veszik fel, azt hiszik, nekem nincs olyan testem, mint nekik? Na megmutatom!, s elkezdett vetkőzni, ruháit a kiakadt bizottság asztalára hajigálta. Melltartóban és tangában lépett a megdermedt bizottság elé, felkapta ruháit, s elindult az ajtó felé; ott megállt, visszafordult, felemelte a bluzát, a vizsgáztatók felé fordította: Íme a gyufa, nem értem hozzá.

Az elnök tért elsőnek magához: „Kedves lányom, öltözz fel, még megfázol, s nem jó az egyetemet náthásan kezdeni. Bejutottál.”

1. Nászta Katalin:
   2018. június 18. 03:18

   Ha-ha-ha ! Nagyon jó!