Kapui Ágota: A tűnt időt

A tűnt időt
az ízek hozzák vissza
a mádlenek *
s a sózott aromák
aki az Oltnak
hűvös vizét issza
annak a csendek
teremnek csodát
cukor és méz
és fahéjas fohászok
s a közepében
rejlő mandula
mit tejfehér
hűlt emlékedbe mártok
az nem olvad
a lelkemben soha
a tűnt időt
az édeset a percből
a keserűt
ha rád pirít a múlt
a lényeg él
s a feledésből feljő
mi nem gyötör
az Olt vizébe fúlt


( *madeleine, aprósütemény, Marcel Proust „konyhájából”)

2018. június 18.

5 hozzászólás érkezett

  1. Nászta Katalin:

    Tökéletes

  2. Kapui Ágota:

    Köszönöm, Kati!

  3. Gergely Tamás:

    Valóban tökéletes. Egy hibája van, hogy nem francia…

  4. Marianna:

    Nagyon tetszik!

  5. Kapui Ágota:

    Kedves Tamás! Akár az is lehetne, de a Szajna megtörné a ritmust.

Szóljon hozzá!