A tűnt időt
az ízek hozzák vissza
a mádlenek *
s a sózott aromák
aki az Oltnak
hűvös vizét issza
annak a csendek
teremnek csodát
cukor és méz
és fahéjas fohászok
s a közepében
rejlő mandula
mit tejfehér
hűlt emlékedbe mártok
az nem olvad
a lelkemben soha
a tűnt időt
az édeset a percből
a keserűt
ha rád pirít a múlt
a lényeg él
s a feledésből feljő
mi nem gyötör
az Olt vizébe fúlt

( *madeleine, aprósütemény, Marcel Proust „konyhájából”)

1. Nászta Katalin:
   2018. június 18. 03:23

   Tökéletes

2. Kapui Ágota:
   2018. június 18. 06:06

   Köszönöm, Kati!

3. Gergely Tamás:
   2018. június 18. 06:20

   Valóban tökéletes. Egy hibája van, hogy nem francia…

4. Marianna:
   2018. június 18. 07:20

   Nagyon tetszik!

5. Kapui Ágota:
   2018. június 18. 07:44

   Kedves Tamás! Akár az is lehetne, de a Szajna megtörné a ritmust.