most siklott húsz-nulla-nullára
át az atompontos órám kijelzője
ez is történés
ezt iparkodom
verssé pofozni
még világosság van
künn a magas fán még
bőszen hangicsálnak
a nyár madarai
kár hogy nem térnek be
muslicát irtani
inkább csak távolról
siratják a tavaszt
eszembe juttatva
régi utazások
gőzmozdony szagú
boldog feszengését
húsz-tizenhét múlt már
ilyen sebességgel
gördül a versírás
egy kis közeledés
ez az olvasóhoz
mondják
elfordultam
a versolvasóktól
nos hát bepótolom
húsz óra-huszonegy
épp jobbra tolódnak
rövidke soraim
már négy és fél centit
csúsztam jobb kéz felé
ez is poézissejt
bár nincsen sejtmagja
írok legközelebb
valami magvasat

Budapest, 2018. VI. 17. / 20:35′