megöregedett
vén fiú, vén lány
kihullnak a fogak
vékony a kar, a láb
fonnyad a test
csorognak a nedvek
nem szaporodnak
szemeket meresztnek
üveges üregek
kihull a fejből az emlék, a tudás
már nem lelkes lelke, az a dudás
kedve sem táncol, lassan baktat
az esze is ráérősen kaptat
hegy neki minden gondolat, érv
a semminek veti hátát, így él
a valamik valahol útszélen árvák
nincsenek kezek, hogy ölükbe kapnák
menne is, nem is, hova igyekezne
egyszer csak kihull helyéről csendbe’

2018-06-15